Magyarnak születtem, bár hosszú évtizedekig nem tudtam, ez mit t-AKAR. Mindig csodálattal olvastam, hallgattam régmúlt korok bölcs embereinek megfogalmazásait az élet pillanatairól, vagy magáról az emberről. Sokat gondolkodtam azon, hogy mi az EMBER, és mire van szüksége ahhoz, hogy azzá is váljon.
Jó pár éve találkoztam Tolsztoj: „Mindennapra” című írásának magánkiadásával. Már akkor magával ragadt, megkapott, de egy furcsa hiányérzetem is született, melynek köszönhetően felkutattam az eredetit. Az eredetiben megtaláltam azt a bizonyos hiányzó láncszemet, ami összeköti a láthatót a láthatatlannal, a természetet a természetfelettivel, az anyagot a szellemmel. Ez a leírás valójában „térkép", használati útmutató az embereknek az emberről. A felszínes olvasó számára lehet, hogy csak írók gondolatainak idézet vagy „recept” gyűjteménye, de valójában az igazságról, életről és a magaviseletről összeválogatott és minden napra úgy elrendezett eszencia, – „bölcsek köve” – hogy a magukat tisztelőknek nem csak járható utat jelent, hanem azt a hidat, mellyen haladva biztosan célba érnek.
A hit számomra a megtapasztalások következménye ként jött létre, ezért mondhatom a saját hitemről, hogy bizonyosság. E sorok olvasójának nem mondom, hogy higgye el a fentieket, de felajánlom azt a lehetőséget, melyet Tolsztoj nyomán én az oroszul kevésbé tudó magyarul jól értő emberek számára a fordításom, értelmezésem révén átadhatok.
S mivel, mindenki csak onnan léphet, ahol éppen most áll, célszerű Tolsztoj gondolatmenetét követni, vagyis napról-napra, témáról-témára haladni. Ha szükséged van „előételre”, akkor olvasd tovább a részleteket, de ha máris az „éhségedet” akarod csillapítani, akkor lapozz a január 1-i bekezdéshez!
Adatok, tények Tolsztoj Lev Nyikolajevicsről, melyek az „életművei” szempontjából talán nem is számítanak:
- 1828. szeptember 9-én született, és 1910. november 20-án hunyt el.
- A világban, mint a világirodalom egyik legnagyobb alkotójaként, – „a realista orosz próza” mestereként, minden idők egyik legnagyobb regényírójaként – tartják számon.
- 15 saját gyermek, melyhez a nála 16 évvel fiatalabb Szófia Andrejevna Berszet segítette hozzá.
- 50 évesen nagyon intenzíven a vallási kérdésekkel kezd el foglalkozni. Az evangéliumokat lefordítja oroszra.
- 70 évesen az egyház kiközösíti. Az ’Isten országa benned van – avagy a kereszténység, nem, mint titokzatos tan, hanem mint új életfelfogás’ című írásában ezt írta: „1884-ben megírtam a ’Miben van az én hitem?’ c könyvem. Ebben a könyvben valóban előadtam azt, amiben én hiszek. Leírtam a saját hitemet Jézus tanításában, és nem hagyhattam ki azt, hogy miért nem hiszek, és tekintem tévelygésnek az egyházi hitet, melyet általában kereszténységnek neveznek. Ennek a tanításnak számos eltérése közül a Jézus tanításával szembeni legfontosabb és legszembetűnőbb eltérésére rámutattam, ami nem más, mint az ’erőszak nélküli ellenállás a gonosszal szemben elv’ elferdítése az összes egyházi tanításokban..”
- Neki sikerült érthetően megfogalmazni a nagy egységet, pl. így is: "Az emberiség eddigi története, ahogyan ismerjük, nem más, mint az emberiség egyre nagyobb és nagyobb összefogásra való törekvése. Ez az egység különböző eszközökkel valósul meg, és nem csak azokat szolgálja, akik ezért dolgoznak, hanem még azokat is, akik ellene vannak."
Bedzsula Bálint László
- Madocsa 2013.
